Táskavarrás - hasznos tanácsok

Természetesen a profik ipari varrógépekkel, gyorsvarróval, ipari “lépegetős” bőrvarró gépekkel, komoly célszerszámokkal dolgoznak, de ha neked csak egy sima háztartási varrógéped van, akkor sem kell lemondanod a táskavarrás örömeiről! Egy jó háztartási varrógéppel, jól megválasztott cérnával és tűvel, néhány egyszerű eszközzel már neki lehet vágni az első táskának.

Az anyagválasztásról

Szatyrot, táskát, neszeszert varrni kb. bármiből lehet. Sima pamutvászon, dekorvászon, újrahasznosított farmer, cordura, gyöngyvászon, bútorszövet, szinte minden használható. Ha csak háztartási varrógéped van, akkor nagyon sok réteg farmerrel, vagy bőrrel nem biztos, hogy boldogul a motor, de például nagyon sokféle mintás vízálló anyagból válogathatsz, kombinálhatod őket egyszínű gyöngyvászonnal, és igazán profi táskát tudsz belőlük alkotni.

Ami fontos, hogy ha különböző vastagságú anyagokat használunk, akkor valahogy össze kell őket hozni, erre a legjobb találmány a vetex. Különböző vastagságú, különböző keménységű, merevségű vetexek léteznek, ezekkel praktikus előre bevasalni a választott anyagainkat, hogy a kiszabott darabjaink hasonló vastagságúak legyenek, mielőtt összevarrjuk őket.

Ha olyan táskát szeretnénk, ami üresen is “megáll”, akkor sokféle rávasalható szivacsot, vagy filc-szerű közbélést is lehet találni, az egyik legköltségkímélőbb módszer, ha fél centi vastag szivacstáblából kivágva a megfelelő méretű darabot, “szendvicsként” megtűzzük: külső anyag – szivacs - bármilyen maradék vékony vászon.

Ha a külső anyagunk nem vízálló, akkor a bélést érdemes vízálló vékony polieszterből készíteni, de óvakodjunk az olyan anyagoktól, ami az egyik oldalon csúszik a másik oldalon tapad, a háztartási varrógépek nem kedvelik az effajta kihívásokat. Ha kívülre vízálló, vagy vízlepergető anyagot választottunk, akkor a bélésünk bármilyen mintás vékony vászon lehet.

A táskavarrás alfája és omegája: a műveleti sorrend

Ha táskát varrunk, a legfontosabb, hogy előre pontosan tudjuk, hogy melyik lépés után mi fog következni. Az nem működik, hogy összeállítom a táskát, és majd a végén eldöntöm, hová kerüljön a fogantyú.  Rengeteg szabásminta kering a neten, de az igazán profi szabásminták legtöbbször a műveleti sorrendet is leírják. Általában a következő a sorrend:

1. Minden külső anyag darabot kiszabok a választott anyagokból, szükség szerint vetexszel bevasalom őket, átvezetem a szabásmintáról az összes szükséges jelölést. (oldal közepe, heveder beillesztési pont, szegecsek helye, stb.) Minden hevedert, cipzárat méretre vágok, minden szereléket kiszámolok, nehogy menet közben derüljön ki, hogy pont egy karabinerrel kevesebb van otthon...
2. Minden bélésanyagot kiszabok, meghatározom, hol lesznek belső zsebek, a zsebeket készre varrom, és rávarrom a megfelelő bélés oldalra.
3. A külső táskalapokat összeállítom, ekkor kell felvarrni általában a majdani heveder illesztő darabokat, és bevarrni a külső zsebeket, felvarrni a díszítő elemeket, mert később már nem fogunk hozzáférni…
4. Összeállítás: Előbb készre varrom a külső részt, és a bélést is, aztán “egymásba csúsztatva” összevarrom a kettőt , vagy cipzáras záródású táskáknál gyakori, hogy a táska fedlapot összevarrom a hozzátartozó bélés lappal - közbeállítva a cippet, majd a táska hátlapot a másik “fél” béléssel, és a cipp másik oldalával, és az egészet egyszerre varrom körbe. Ilyenkor a bélésen hagyunk egy arasznyi részt összevarratlanul, és azon keresztül fordítjuk ki az egész táskát. Utána a kis nyílást kézzel vagy géppel bevarrjuk.

Jó tudni: Minél nagyobb egy táska, annál nagyobb súlyt fogunk belepakolni, ezért a fogantyúk helyét, hevederek illesztőpontjait meg kell erősíteni, többszörös varrással, egy kis anyagdarab alávarrásával, egy plusz réteg vetex-darabocskával. Minél kisebb egy táska, annál valószínűbb, hogy lesznek nagyon nehezen hozzáférhető helyek, annál jobban látszik minden apró pontatlanság.

Hasznos eszközök, amelyek nálam nagyon beváltak:

Apró műanyag csipeszek:

A táska anyagok általában vastagok, keményebbek, gombostűvel megtűzni elég macerás, az anyagok felhullámosodhatnak, elcsúszhatnak egymáson, ha tűvel tűzzük. Ráadásul bizonyos anyagokon, pl műbőrön meglátszik a gombostű nyoma. De ha csipeszeljük, akkor ezeket a problémákat kiküszöböljük, és varrás közben jóval egyszerűbb a csipeszt egy mozdulattal leszedni az anyag széléről.

Stiletto: 

Ez a cipészárhoz hasonlító hegyes eszköz abban segít, hogy az anyagokat gond (és balesetveszély) nélkül toljuk a tű alá, olyan nehezen hozzáférhető helyeken is, ahová már az ujjunk nem fér oda. Esetleg használható még erre a célra a fércbontó is, ha kézre eső hosszúságú nyele van.

Különböző műanyag vonalzók: 

A táskákhoz kiszabandó darabok sokszor nem kicsik. Jó, ha van egy hosszú, centiméter beosztású patchwork vonalzónk, és egy kisebb négyzetes, amivel a derékszögeket ellenőrizhetjük.

Varrógéptalpak, amik megkönnyítik az életet: (nem csak táskavarráshoz)

Féltalp, vagy cipzárvarró talp - segít, hogy a cipzárhoz a lehető legközelebb futhasson a varrásvonal.

Görgős talp, teflon talp - ha olyan anyaggal dolgozunk, ami hajlamos csúszkálni, vagy a sok réteg egymáson csúszik el, akkor ez jó megoldás lehet. Vannak varrógépek, ahol a talpnyomást lehet állítani, például sok réteg tűzéséhez, vagy steppeléshez nagyon hasznos funkció.

Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat!

Anita